Végre...

Ma négy nap kihagyás után végre újra futottam. Igaz nem döntögettem a legjobb időmet, de nem is az a lényeg. Amikor munkából jöttem haza olyan szépen esett a hó, hogy alig vártam, hogy indulhassak. Már évek óta nem volt egy normális "hóesésben futás". Abban bíztam, hogy ma ez megdől.
Hát nem. Mire magamra szedtem a több réteg nadrágot és felsőt, addigra abbamaradt. Az utcánkban azonban még mindig olyan kellemesen ropogott a talpam alatt a hó, és úgy világított, hogy még lámpát sem vittem magammal. A lámpára azért van szükség, mert a város másik végén elég sötét szokott lenni, ami semmilyen szempontból sem biztonságos. Ma ezt gondoltam megspórolni, gondolván, hogy a hó majd világít.
NEM NYERT...
A Tokaji hegy túloldalára érve szomorúan tapasztaltam, hogy egy szem hó sincs. Legalább is az elinduláshoz képest. Így se nem láttam normálisan se nem élvezhettem a hóban futást. Cserébe legalább az idő kellemesen hideg volt. Nem kellett a ruhámból az izzadtságot csavarni, amikor hazaértem.
Azért remélem, hogy lesz még alkalmam ezen az éven hóesésben szaladgálni. Összességében 12 km sikeredett. Nagyon jól esett, mert ilyenkor (4 nap kihagyás után) már alig várom, hogy mehessek.

Minden jót!