No de mivel a nevezési díjat már átutaltam előre, meg amúgy sem vagyok egy megfutamodós fajta, (Neeeem olyan családból származom én...), ma reggel a kis családommal beültünk az autóba és nekivágtunk. A néhány napja végzett "próbafutás" tapasztalatai alapján azt gondoltam, hogy legfeljebb félbehagyom (két kört kellett ugyanis teljesíteni a félmaratoni távon).
A rajt előtt még mutatkozott némi remény, hogy felhős időben futhatunk, de ez a felhőkkel együtt szertefoszlott a rajt időpontjára. Fél literes kulaccsal az oldalamon vágtam neki a távnak, de az volt a tervem, hogy ameddig lehet spórolok vele, mert biztosan szükségem lesz rá. Azt már korábban megnéztem a térképen, hogy az első 2 km folyamatosan emelkedik, tehát utána nyilván lehet pihizni egy kicsit. Kb. 700 m-nél volt egy szökőkút. Rögtön tudtam, hogy a második körben az még jó szolgálatot tehet nekem (is). Terveim szerint 6 perc körüli kilométereket futottam volna, mert ebben a kutya melegben a túlélés volt a cél. A szervezőket dicséri, hogy több helyre tettek be extra frissítőpontokat. Nem nagyon szoktam frissíteni, de itt nem tehettem mást, mert különben feldobom a talpam. Jó szolgálatot tettek a helyi tűzoltók is, akik folyamatosan "lőtték" a futókat vízsugárral. Talán ezeknek a feltételeknek is köszönhetően a tervezett tempónál kilométerenként mintegy 20 másodperccel sikerült gyorsabban teljesíteni. Olyannyira sikerült spórolni a saját vízzel, hogy egy kortyot sem ittam belőle, ezért az első kör végén, illetve a második elején oda is adtam a családomnak, és magamhoz vettem az előre megbeszélt vizes törölközőt. Ez volt a legjobb döntés. Ez után lépten nyomon, ahol csak lehetőség volt rá beáztattam hideg vízbe és folyamatosan tudtam hűteni magam. Azt hiszem, e nélkül nem tudtam volna végigcsinálni. Viszonylag sok helyen tudtunk árnyékban futni, de ahol nem volt árnyék, ott brutális volt a meleg. Ezt érzékelte a lakosság is. Az egyik helyen egy kerti locsolóberendezést hoztak ki a háziak a járdára, a másik helyen egy virágboltos hölgy húzta ki a slagot az üzletből, és így próbált enyhíteni a szenvedésünkön. Igaz én a második körben, amikor már csak vagy 3 km lehetett hátra mondtam neki: - Inkább egy koszorút hozzon nekem.
Végül is sikerült végigharcolni a 21 km-t. Arról, hogy hogyan éreztem magam a célban a következő kép sokat elmond:
Az 54 indulóból a 27. helyen sikerült végeznem. Az egyéni legjobbamat nem veszélyeztettem, de szerintem nem csak én voltam ezzel így. Nagy küzdelem volt, de megérte. Ez a 21 km, 35 fokban már az enyém.
 |
| Itt még csak sejtettem... |
 |
| Itt adom le a szerelést, és veszem magamhoz a megmentőt :D |
 |
| Itt már nem esett olyan jól |
