Csütörtök este már sejtettem, hogy ebből egy szombati kiruccanás lesz. Nem verseny, de már nagyon vártam, hogy egy kis környezetváltozást iktatok be. Olaszliszkáról indulva, Erdőbényén keresztül, irány a Bénye felett elterülő ligetes rész. (ja és vissza is :D )
Hajnalban, amikor néha magamhoz tértem, hallottam, hogy az eső zörgeti a csatornát. Gondoltam reggelre abbamarad. Hát nem. Úgy neki volt keseredve, hogy azt hittem, egész nap így marad. Szerencsére 11 óra magasságában mutatkozott egy ablak a felhők között a műhold képén. Gyorsan magamra is öltöttem a futóöltözéket, mondtam a családnak, hogy nyugodtan ebédeljenek, mert én ha egyszer elindulok, akkor már délre biztosan nem érek haza.
Picit szemerkélő esőben, de elindultam. Nagyon szeretek Tokaj környékén futni, és mindenkinek azt mondom, hogy milyen szerencsések vagyunk, mert ha jó helyeken akarunk futni, akkor csak ki kell lépnünk a kapun, és gooooo. Ma, ott, valahogy mégis jobban tetszett. Kisebb nagyobb emelkedők, folyamatosan le, vagy fel. Ehhez hozzá jött az őszi erdő látványa, illata. Az út mellett, néha az úton csörgedezett a hegyekből összegyűlt csapadékvíz. Nem utolsó sorban pedig a futáshoz pontosan optimális hőmérséklet társult. Biztosan meg lehet unni azt a környéket is, de ma úgy éreztem, hogy meg tudnám szokni. Még az emelkedők is jobban estek, mint általában.
Úgy terveztem, hogy 21 km-t futok, tehát 10,5-nél fordulok, de pont az emelkedő derekánál tartottam, és gondoltam nem hagyom félbe. Még 500 méter hiányzott a tetőig. Visszafelé kicsit könnyebb dolgom volt, mert összességében lejtett a pálya. Mire visszaértem a kiindulási pontra az út is felszáradt. Az alábbi szintrajz mutatja a fentebb említetteket. (Szerintem szép)
