Napi egy A4-es lap

A mai futás alkalmával, miközben a jégbordák között próbáltam megtalálni az egyensúlyi helyzetemet, eszembe jutott egy régi előadás, amit az Interneten láttam. Ez arról szólt, hogy egy sudár 20 évesből milyen egyszerűen (azt nem mondom, hogy gyorsan)  lesz egy duckó, és ebből kifolyólag valószínüleg egy rakás egészségügyi problémával küzdő 40 éves.

Nagyon egyszerűen...

Vegyünk egy A4-es lapot. Pillekönnyű, alig 5 gramm. Ha naponta csak ennyit hagyunk magunkon pluszban, mondhatjuk, hogy "az semmi". Most jön a matek.

1 nap alatt 5 gramm

100 nap alatt 500 gramm

egy év alatt kb. 1500 gramm, azaz másfél kg. Ez még mindig elhanyagolható.

Ha tovább kalkulálunk, máris izgalmasabb számok jönnek.

Ott jártunk, hogy egy év alatt 1,5 kg

az 10 év alatt 15 kg,

20 esztendő elmúltával pedig már kész is a kicsit duckó, kicsit beteges, kicsit lustácska +30-as emberkénk.

Ezért hasznos az, ha ott lapul a fürdőszoba valamelyik eldugott sarkában egy mérleg, és akár minden nap, vagy csak hetente egyszer, de megbizonyosodunk arról, hogy mennyi az annyi. Ha kisebb az eltérés, könnyebb reagálni rá. Persze azt a kicsi reakciót is akarni kell.

Én is ezen az úton jártam. A 68 kg-os 20 éves főiskolásból ügyesen, mintegy 10 esztendő leforgása alatt lettem 80 kg-os családapa. Igaz ehhez az is kellett, hogy a feleségem nagyon finomakat főzzön. :-)

Szerintem nem sok mozgás, vagy lemondás szükségeltetik a folyamat elkerüléséhez. Én a mozgást választottam.

Ja, és mindenkinek ezt is javaslom, ha tehetem.

Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!

Szombat reggeli hosszú

Ezen a héten hétvégére maradt a heti hosszú. Tegnap hívott egy cimborám, hogy mikor futunk egyet közösen. Megegyeztünk abban, hogy ma reggel 7-kor leparkolok előttük Szerencsen, és szétnézünk a környéken.
-14 fokot mutatott a kocsi hőmérője, mikor megálltam. Gondoltam, nem leszünk túl szagosak a végére. Még sosem vettem két kesztyűt futáshoz, de kellett. Még sosem vettem nyakmelegítőt futáshoz, de az is kellett. A többi felszerelés a szokásos. (Kb. egy mosógépre való) Az útvonal Szerencs, Ond, Rátka és vissza volt. Mit mondjak? Sok autós arcán lehetett megbotránkozást látni. Mondtam is, hogy ezek úgy néznek ránk, mint én azokra, akik már kora délelőtt botorkálva jönnek ki a kocsmából: "Ez nem nooormááális..." A 22 km végére eddig soha nem látott mértékben sikerült átváltozni :-) Kellemesen megéhezve az alábbi kép(ek) fogadtak a célban. Azt hiszem, hogy ennél kellemesebb látványban aligha lehetett volna részünk, miközben a szükséges és fontos nyújtásunkat végeztük. A szerencsi csokis pavilon kirakata.

Mitulátbáti

Kirakat

Mindig a futásra bíztatok mindenkit, de azért ebben az időjárásban már csak a legelvetemültebbek induljanak el!

Jó mozgást Mindenkinek!

Csípős idő

Ma nem igazán terveztem bejegyzést, de ennek a futásnak is van tanulsága.
Nagyon hideg volt már délután is, amikor indultam. Jó sok cuccot magamra szedtem. Mint utólag kiderült, nem haszontalanul. Egyrészt nem fáztam, másrészt azt gondolta egy kis kutyus, hogy belekóstol a lábamba. Egy darabig csak futott mellettem mérgesen, de egy óvatlan pillanatban belecsípett a bal vádlimba.
Éééééés itt jön a képbe a már említett "jó sok cucc". A két vastag futónadrágnak köszönhetően nem tudott komoly kárt okozni bennem, de azért rendesen besz......tam. Aztán később összefutottam egy nagytestűvel is, de ő jobban be volt rezelve, úgy hogy inkább eloldalgott. Hazaérve leellenőriztem a nyomát. Meg kellett állapítanom, hogy ha rövidnadrágos idő van, akkor TETANUSZ a vége.
Szóval. Öltözzön fel mindenki rendesen, ha futni megy. Nyáron pedig lehet, hogy lábszár védőt kell venni.

Végül is 12 km lett a vége, meg egy pár kedves mondat a kis kutyus felmenőihez intézve. :-)
Nagyon hideg volt, de még azért futható idő van. Szerencsére a szmog sem nehezít a körülményeken. Ma is csak azt tudom mondani, hogy: Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!

Filmcímek

Hangyák a gatyában és Télapu...

Ezek a filmcímek jutottak eszembe a mai futással kapcsolatosan. Az első az nem pontosan úgy történt, azaz nem a gatyában volt a hangya, de biztosan csuklott a királynő.
Történt ugyanis, hogy mielőtt felvettem volna a pulóver alá az aláöltözetet leraktam a földre egy pár percre. Aztán elkezdtem szép rétegesen magamra ölteni a futócuccot.

1. aláöltözet
2. nadrág
3. pulcsi
4. még egy nadrág
5. még egy pulcsi
6. telefontartó karpánt
7. cipő
8. .......éééééés

amikor már majdnem minden a helyén volt, éreztem egy apró csípést a jobb könyökhajlatomban. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, amíg meg nem ismétlődött egy párszor, és be nem villant, hogy ez bizony egy fenevad lehet, amely egyre gyakrabban támad. Olyan ütemben kezdtem el ledobálni magamról az előbb említett rétegeket, hogy ember olyat még nem látott. Közben már láttam magam előtt, hogy ha hagyom garázdálkodni, akkor vagy a város közepén kezdek el félmeztelenre vetkőzni a mínusz 8 fokban, vagy pedig mire végzek a futással csak a karom csonkját fogom megtalálni, mert lerágja. Inkább a gyors megsemmisítést választottam. Így történt, hogy másodszor is magamra kellett rétegeznem az öltözéket, minek eredményeképpen majdnem tovább tartott az öltözködés, mint maga a futás.

A második cím onnan ugrott be, hogy a hideg és a pára miatt a futás végére szép lassan elkezdtem átalakulni télapóvá. Mind ezt oly módon, hogy a szemöldököm és a sapkám széle hasonlatos lett a télapójéhoz.

Egyébként a hideg ellenére egy nagyon kellemes 12 km-t sikerült futni, néhol akrobatikázni. Kár lett volna kihagyni. Ahogy régen olvastam egy idézetben: "Rossz idő nincsen, csak gyenge akarat."

Jaaaaaa.... plusz öröm volt a mai alkalommal, hogy két tanítványommal is találkoztam a városban. Nem cigivel, vagy piás üveggel a kezükben, hanem FUTOTTAK :-)

Ma is csak annyit tudok mondani, hogy:

Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal.

Legjobb köptető

Ahogy egy régi reklámszövegben áll: "Nekem bizonyíték kell, nem ígéret."
Ma már sokadszor bizonyosodhattam meg róla, hogy a felső légutakban lerakódott váladék eltávolításának a leghatékonyabb, és mindenféle kemikáliától mentes módja a frisslevegőn végzett intenzív testmozgás. Pedig nem így indult a hétvége.
Pénteken délután már- már kellemetlenül éreztem magam. Nem csak azért mert olyan fejfájós, szédelgős, izzadós nyavalya tört rám, hanem azért, mert a futás mellett az egyik legütősebb érvem, hogy agyonüthetetlen lesz az ember. (ráadásul ezzel bőszen el is szoktam dicsekedni)
Na ez az elmélet megdőlni, de legalább is meginogni látszott. Egész péntek éjszaka inogott, és még szombat reggel is távolinak látszott a hétvégi futás. Egyik kedves ismerősömnek le is mondtam a szíves invitálását.
Aztán szombat dél körül már felcsillant némi remény. A fejfájás és a rossz közérzet is kezdett halványodni.
Ma reggel, mikor felkeltem, már szinte 100 százalékosnak éreztem magam. A biztonság kedvéért azért megmértem az ébredési pulzusomat. (azt már régen megtanultam, hogy a nyugalmi, illetve az ébredési pulzus sokmindenről árulkodik) Mivel közelített a megszokotthoz, a tegnapinál pont tízzel volt alacsonyabb, így elhatároztam, hogy csak kipróbálom a futást. Miután az ebéd megfelelő távolságra került a tápcsatornám bejáratától, összekaptam magam, és elindultam.
És hogy a címre is utaljak, a vérkeringés megélénkülése, valamint az intenzív légzés megtette a hatását. Megszabadultam a lerakódott váladéktól. Még csak köptetőt sem kellett bevennem. :-)
Összességében 12 km-rel járultam hozzá a kasszához.
Mindenkinek ajánlom, aki nem lázas beteg, és úgy érzi, hogy nem segít más. Nem mondom, hogy rögtön kezdjen el rohangálni, de a pulzus és a légzésszám megemelése egy intenzív sétával is elérhető.
Szóval:
Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!

Megint elcsesztem...

Tisztelettel felhívom minden kezdő, vagy nem annyira kezdő futó figyelmét, hogy egy kiadós futás befejezése után közvetlenül soha ne egyen húst. Pláne ne magában, mert úgy jár, mint én...
Már sokadszor követem el azt a hibát, hogy a leállás után nem várok eleget, vagy pedig nem a megfelelő táplálékot veszem magamhoz. Úgy érzem magam, mint ha lakna bennem még valaki :-)
Kellemetlen.
Na mindegy. Nem is erről akartam írni. Pár napja ráakadtam egy cikkre, amely 23 különböző okot sorol fel, hogy miért jó a futás. Sok pontjához kapcsolódik személyes tapasztalatom. Most ezt osztom meg veletek.

1. bárhol megteheted (ha kültérre gondolt, akkor nyilván igaza van, bár mostanában a leesett és el nem takarított hó miatt inkább hasonlít az utcai akrobatikához)
2. új barátokra tehetsz szert (ez nyilván akkor igaz, ha eljársz versenyekre. A versenyek pedig igen is kellenek. Nem azért, hogy feltétlenül megnyerd őket, hanem plusz motivációt jelentenek.) 
3. pénzt spórolhatsz (el sem tudom képzelni, hogy mire gondolnak. Vagyis de... Egy dolgon lehet spórolni, nem is keveset: GYÓGYSZER)
4. kevesebbet jársz orvoshoz (ugye-ugye)
5. több szénhidrátot ehetsz (talán ez a legjobb az egészben)
6. tovább élsz (erről majd a halálom után fogok tudni nyilatkozni)
7. beleférsz a skinny jeans-be (még nem próbáltam)
8. formás lesz a lábad (tuti. Mondjuk minden láb formás, csak maximum nem szép a formája)
9. javul a memóriád (arra biztosan fogsz emlékezni, hogy mik az egyéni legjobbjaid)
10. többet lehetsz a szabadban (hát, ha futni szeretnél, ott mindenképpen jobb, mint a szobában)
11. ragyogni fogsz (egy idő után már lámpa sem kell :D )
12. nő az önbizalmad (valamiben biztosan)
13. javul a tartásod (szerintem nem tudom)
14. csökken a vérnyomásod 
15. erősödnek a csontjaid
16. tele leszel energiával (az tuti. Speciel most nem ezt érzem)
17. a kutyád is imádni fogja (nincs kutyám, a macskám meg haragszik rám és nem beszél velem)
18. jobban alszol (igaz, de én ha keményebbet edzem, akkor inkább sokat forgolódom)
19. egész évben megteheted (IGAZ)
20. új céljaid lesznek (mindig találsz magadnak)
21. a szíved is meghálálja (ha a lassabb szívverés azt jelenti, akkor igen)
22. csökken a stessz (nagy igazság)
23. boldogabb leszel (azt hiszem igen)

Szóval általában pozitív dolgokat lehet mondani a rendszeres futással összefüggésben. Persze ez igaz lehet mindenféle mozgásra, sőt bármilyen hobby-ra, amit az ember szeretettel, lelkesedéssel csinál.

Egyébként ma megint sikerült egy félmarcsit összeakrobatikázni. Hideg van, de azért azt tudom tanácsolni, hogy:

FEL A CIPŐKKEL, LE A KIFOGÁSOKKAL!

Miben nem leszünk soha világelsők...

Hát a hó eltakarításban.

Igaz én ezt most egy cseppet sem bántam. Suli után gyorsan végeztünk egy kis hómentesítést a ház előtt, aztán beleugrottam a futó cuccba és elindultam. Olyan régen sikerült már egy rendes hóban, hóesésben futni, hogy el is felejtettem mennyivel másabb. Mondjuk az első egy- két kilométeren egy kicsit bosszankodtam, hogy így- úgy, megy ejnye- bejnye, de utána ráéreztem az ízére.
A gát irányába indultam, de annyira járatlan volt még a terület, hogy téli futócipő hiányában inkább feladtam a magas térdemeléssel futást, és visszatértem az útra, ami egy picivel kényelmesebb volt. Különösen nagy élmény volt, amikor a városból kiérve a csúszós útra ráesett, és a közútkezelő által semmibe vett hómennyiség minden egyes lépésnél nem hogy segítette volna az elrugaszkodást, sokkal inkább úgy tűnt, mint ha visszafelé húzna. A közútról lefordulva új kihívással találtam szembe magam: HÓVAKSÁG. Ha valaki látott, azt gondolhatta, hogy a hideg ellen valami alkoholos védőitalt vettem magamhoz. Néha még talán hangosan is nevettem azon, ahogy bukdácsoltam. Éééés végül csak a gáton kötöttem ki. Igaz itt legalább valamikor napközben járt egy autó, ezzel lehetőséget biztosított számomra, hogy kötéltáncos módjára, a keréknyomban egyensúlyozva kevésbé áztassam el a cipőmet. Ez is elég mókásan nézhetett ki messziről, mert úgy kalimpáltam a kezemmel, mint akit a szúnyogok gyötörnek.
Egy nagyon érdekes és kellemes tapasztalattal is gazdagodtam. Több autóból is integettek, és nem úgy, mint ahogy egyszer- egyszer már tapasztaltam, lefelé mutató hüvelyk ujjal, hanem ellenkezőleg. LÁJKOLTAK :-)
Összességében egy nagyon kellemes kis 12 km kerekedett ki a végére. Persze nem ostromoltam az egyéni legjobbamat, viszont olyan alkatrészeim fáradtak el, amikről eddig szinte nem is tudtam, hogy léteznek.
És íme néhány kép a mai napról:

ahol már csak egy h....e jár :-)

valahol középen kellene látni a Tokaji- hegyet

és ott a fehérség alatt folyik a Tisza

Szóval mindenkit csak bíztatok, hogy használja ki a lehetőséget, és töltse a szabadidejének egy részét a szabadban.

Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!

Megvan a második... már csak ötven :-)

Ma gyönyörű napsütésben indultam neki a tervezett távnak. Egész úton azon tanakodtam magamban (volt idő rá), hogy írjam-e ezt a blogot, vagy ne. Ha pedig írom, akkor csak magamnak, vagy osszam meg másokkal is. Aztán a végére abban maradtam magammal, hogy írom. Annak pedig nyilván nem sok értelme van, ha csak én olvasgatom. Így hát közszemlére bocsájtom. Talán akad valaki, aki egy picit érdekesnek találja, ne talán tán merít belőle egy kis erőt, hogy ő is belevágjon a rendszeres kocogásba, amiből később (ha rendszeres) úgy is futás lesz.
A legtöbb ember első reakciója ilyenkor az, hogy:

• na én aztán nem,
• sosem szerettem futni,
• nem bírom én azt,
• hideg van, vagy meleg van
• hogyne, hogy hülyének nézzenek.
• stb.

Elég sok ellenérvet össze lehetne szedni pár perc alatt. Én nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Inkább azzal, hogy miért érdemes:

• egészségesebb lesz az ember
• fittebbé válik
• kiegyensúlyozottabb
• kitartó, motivált és kitudja még kiből mit hoz ki.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha "rákattan" az ember, akkor az ismerősei, rokonai dolgát is megkönnyíti, mert sokkal egyszerűbb neki ajándékot választani.
Szóval ezen az oldalon megpróbálom megosztani azokat az élményeket, tapasztalatokat, amelyek a futásaimmal kapcsolatosak. Fogadjátok szeretettel! Remélem nem lesz unalmas.

A mai nap végére itt egy nagyon jó gondolat:

"A futás, az futás. Fáj, mint minden más. A legnehezebb feladat az elme kiképzése. Viszont, ahogy a lábadon ott a bőrkeményedés, úgy az elmét is meg lehet keményíteni. Viszont erre csak egy mód van. Ki kell menni, és futni kell."

Szóval:
Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!

Végre...

Ma négy nap kihagyás után végre újra futottam. Igaz nem döntögettem a legjobb időmet, de nem is az a lényeg. Amikor munkából jöttem haza olyan szépen esett a hó, hogy alig vártam, hogy indulhassak. Már évek óta nem volt egy normális "hóesésben futás". Abban bíztam, hogy ma ez megdől.
Hát nem. Mire magamra szedtem a több réteg nadrágot és felsőt, addigra abbamaradt. Az utcánkban azonban még mindig olyan kellemesen ropogott a talpam alatt a hó, és úgy világított, hogy még lámpát sem vittem magammal. A lámpára azért van szükség, mert a város másik végén elég sötét szokott lenni, ami semmilyen szempontból sem biztonságos. Ma ezt gondoltam megspórolni, gondolván, hogy a hó majd világít.
NEM NYERT...
A Tokaji hegy túloldalára érve szomorúan tapasztaltam, hogy egy szem hó sincs. Legalább is az elinduláshoz képest. Így se nem láttam normálisan se nem élvezhettem a hóban futást. Cserébe legalább az idő kellemesen hideg volt. Nem kellett a ruhámból az izzadtságot csavarni, amikor hazaértem.
Azért remélem, hogy lesz még alkalmam ezen az éven hóesésben szaladgálni. Összességében 12 km sikeredett. Nagyon jól esett, mert ilyenkor (4 nap kihagyás után) már alig várom, hogy mehessek.

Minden jót!

Húúúúúúú....

és ez nem csak a távolságnak szól.

Ma napközben elhatároztam, hogy a napi adag 21,1 km lesz, ha cigány gyerekek potyognak az égből, akkor is.
Annyi lett...
Bár nyugodt szívvel meg tudtam volna állni 7-8 km körül, ha olyan fából faragtak volna. Ennek lehet, hogy az volt az oka, hogy végig szembe szélben kellett nyomni, ráadásul kutttttya hideg szélben.
Ha hosszabb futást tervezek, az útvonalat mindig úgy alakítom, hogy közben bármekkora is a kihívás ne tudjak kiszállni. (mondjuk, ezt általában megbánom a futás alatt) Így történt ma is.
Lett volna egy kis menekülő út olyan 14 km környékén, de mint már említettem: "Neeeeeem olyan családból származom én."
Hát így történt, hogy jól elkészültem a végére. Ezt tetézte a tény, hogy a fagyos szélben az utolsó kilométereken úgy átfagyott a kezem (a kesztyű ellenére), mint utoljára középiskolás koromban. Annak meg már vagy 25 éve. (és a Húúúúúúúúúú ennek is szólt)
Akkor ráadásul úgy jártam, hogy tudatlanul még meleg vizet is engedtem rá. Na annak ájulás közeli állapot lett a vége.
Ma, ennyi ésszel :-) már tudom, hogy azt nem szabad. Szóval lényeg a lényeg megkezdtem a menetelést, amit az évre kitűztem magam elé.
A hétvégére kellemes mínusz 15-20-at mondanak. Biztosan izgalmas lesz az is. Addig is az erő legyen veletek!

Éééééés folytatom

Ma délután én is elkezdtem.

Hogy mit?

Hát a kilométergyűjtést.

Az idei már a negyedik esztendő, amikor az éppen aktuális évszámnak megfelelő kilométerszámot célzom meg elérendő cél ként. Igaz, épp a mai futás közben fogalmazódott meg bennem, hogy ez az idei évben inkább afféle kötelező minimum ként szerepel a terveim között. Másféle terveket dédelgetek, de ezekről inkább majd később.

Annak idején, 2014. január elsején, amikor először fogtam bele ebbe a projektbe, akkor sem mondtam egy darabig senkinek, hogy "elment az eszem".

Szóval ma lenyomtam az idei első 10 km-t. Nem mondom, hogy nagyon jól esett, de nem is kell minden futásnak jól esni. Még éreztem azt a szilveszter reggeli 30-ast, amelyet egy kedves ismerőssel teljesítettünk dec. 31-én reggel. Kellemes hideg volt. (-4, -5 fok körül) Ha nem éreztem volna a hideget, akkor is gondolhattam volna, hogy nincs meleg, mert nem taposták egymást az emberek a Tisza töltésén. Még korcsolyázókat sem láttam a befagyott tavon. Csak a szokásos kutyasétáltató emberkével találkoztam.

A következő jelentkezésig szeretném megosztani veletek annak a könyvnek a címét, ami számomra megadta a kezdő lökést a futócipők ilyen mértékű koptatásához.

Első lépések

Hát SZIASZTOK!

Zéró gyakorlatom van az ilyesféle megnyilvánulásban, de szeretek új dolgokkal megismerkedni, új eszközökhöz nyúlni. Ez utóbbit később megmagyarázom.
Szóval mit is csinálok és miért kezdtem bele a blog írásba? Hobbim és egyben mindennapjaim nagyon fontos része a futás.
Testnevelő ként az életemben mindig is előkelő helyen szerepelt az egészség, valamint annak megőrzése. Fiatal koromban atléta voltam. Igaz inkább a rövidebb távokon versenyeztem, de a kitartást is azokban az időkben tanultam. Arra pedig szüksége van a magamfajtáknak.
Hogy mit kell megmagyarázni azon, hogy szeretek új eszközökhöz nyúlni? A pedagógus pályán eltöltött közel 20 év megtanított arra, hogy a legjobb motiváció a diákok számára, ha én magam vagyok a példa. Na már most. Ezt a felületet megpróbálom arra használni, hogy a személyes élményeket, tapasztalatokat eljuttatom az arra kíváncsi olvasókhoz. Talán sikerül ez által egy-két emberben felébreszteni az alvó oroszlánt.

Remélem hamarosan folytatom...