Megvan a második... már csak ötven :-)

Ma gyönyörű napsütésben indultam neki a tervezett távnak. Egész úton azon tanakodtam magamban (volt idő rá), hogy írjam-e ezt a blogot, vagy ne. Ha pedig írom, akkor csak magamnak, vagy osszam meg másokkal is. Aztán a végére abban maradtam magammal, hogy írom. Annak pedig nyilván nem sok értelme van, ha csak én olvasgatom. Így hát közszemlére bocsájtom. Talán akad valaki, aki egy picit érdekesnek találja, ne talán tán merít belőle egy kis erőt, hogy ő is belevágjon a rendszeres kocogásba, amiből később (ha rendszeres) úgy is futás lesz.
A legtöbb ember első reakciója ilyenkor az, hogy:

• na én aztán nem,
• sosem szerettem futni,
• nem bírom én azt,
• hideg van, vagy meleg van
• hogyne, hogy hülyének nézzenek.
• stb.

Elég sok ellenérvet össze lehetne szedni pár perc alatt. Én nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Inkább azzal, hogy miért érdemes:

• egészségesebb lesz az ember
• fittebbé válik
• kiegyensúlyozottabb
• kitartó, motivált és kitudja még kiből mit hoz ki.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha "rákattan" az ember, akkor az ismerősei, rokonai dolgát is megkönnyíti, mert sokkal egyszerűbb neki ajándékot választani.
Szóval ezen az oldalon megpróbálom megosztani azokat az élményeket, tapasztalatokat, amelyek a futásaimmal kapcsolatosak. Fogadjátok szeretettel! Remélem nem lesz unalmas.

A mai nap végére itt egy nagyon jó gondolat:

"A futás, az futás. Fáj, mint minden más. A legnehezebb feladat az elme kiképzése. Viszont, ahogy a lábadon ott a bőrkeményedés, úgy az elmét is meg lehet keményíteni. Viszont erre csak egy mód van. Ki kell menni, és futni kell."

Szóval:
Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!