Miben nem leszünk soha világelsők...

Hát a hó eltakarításban.

Igaz én ezt most egy cseppet sem bántam. Suli után gyorsan végeztünk egy kis hómentesítést a ház előtt, aztán beleugrottam a futó cuccba és elindultam. Olyan régen sikerült már egy rendes hóban, hóesésben futni, hogy el is felejtettem mennyivel másabb. Mondjuk az első egy- két kilométeren egy kicsit bosszankodtam, hogy így- úgy, megy ejnye- bejnye, de utána ráéreztem az ízére.
A gát irányába indultam, de annyira járatlan volt még a terület, hogy téli futócipő hiányában inkább feladtam a magas térdemeléssel futást, és visszatértem az útra, ami egy picivel kényelmesebb volt. Különösen nagy élmény volt, amikor a városból kiérve a csúszós útra ráesett, és a közútkezelő által semmibe vett hómennyiség minden egyes lépésnél nem hogy segítette volna az elrugaszkodást, sokkal inkább úgy tűnt, mint ha visszafelé húzna. A közútról lefordulva új kihívással találtam szembe magam: HÓVAKSÁG. Ha valaki látott, azt gondolhatta, hogy a hideg ellen valami alkoholos védőitalt vettem magamhoz. Néha még talán hangosan is nevettem azon, ahogy bukdácsoltam. Éééés végül csak a gáton kötöttem ki. Igaz itt legalább valamikor napközben járt egy autó, ezzel lehetőséget biztosított számomra, hogy kötéltáncos módjára, a keréknyomban egyensúlyozva kevésbé áztassam el a cipőmet. Ez is elég mókásan nézhetett ki messziről, mert úgy kalimpáltam a kezemmel, mint akit a szúnyogok gyötörnek.
Egy nagyon érdekes és kellemes tapasztalattal is gazdagodtam. Több autóból is integettek, és nem úgy, mint ahogy egyszer- egyszer már tapasztaltam, lefelé mutató hüvelyk ujjal, hanem ellenkezőleg. LÁJKOLTAK :-)
Összességében egy nagyon kellemes kis 12 km kerekedett ki a végére. Persze nem ostromoltam az egyéni legjobbamat, viszont olyan alkatrészeim fáradtak el, amikről eddig szinte nem is tudtam, hogy léteznek.
És íme néhány kép a mai napról:

ahol már csak egy h....e jár :-)

valahol középen kellene látni a Tokaji- hegyet

és ott a fehérség alatt folyik a Tisza

Szóval mindenkit csak bíztatok, hogy használja ki a lehetőséget, és töltse a szabadidejének egy részét a szabadban.

Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!