Ezek a filmcímek jutottak eszembe a mai futással kapcsolatosan. Az első az nem pontosan úgy történt, azaz nem a gatyában volt a hangya, de biztosan csuklott a királynő.
Történt ugyanis, hogy mielőtt felvettem volna a pulóver alá az aláöltözetet leraktam a földre egy pár percre. Aztán elkezdtem szép rétegesen magamra ölteni a futócuccot.
- aláöltözet
- nadrág
- pulcsi
- még egy nadrág
- még egy pulcsi
- telefontartó karpánt
- cipő
- .......éééééés
amikor már majdnem minden a helyén volt, éreztem egy apró csípést a jobb könyökhajlatomban. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, amíg meg nem ismétlődött egy párszor, és be nem villant, hogy ez bizony egy fenevad lehet, amely egyre gyakrabban támad. Olyan ütemben kezdtem el ledobálni magamról az előbb említett rétegeket, hogy ember olyat még nem látott. Közben már láttam magam előtt, hogy ha hagyom garázdálkodni, akkor vagy a város közepén kezdek el félmeztelenre vetkőzni a mínusz 8 fokban, vagy pedig mire végzek a futással csak a karom csonkját fogom megtalálni, mert lerágja. Inkább a gyors megsemmisítést választottam. Így történt, hogy másodszor is magamra kellett rétegeznem az öltözéket, minek eredményeképpen majdnem tovább tartott az öltözködés, mint maga a futás.
A második cím onnan ugrott be, hogy a hideg és a pára miatt a futás végére szép lassan elkezdtem átalakulni télapóvá. Mind ezt oly módon, hogy a szemöldököm és a sapkám széle hasonlatos lett a télapójéhoz.
Egyébként a hideg ellenére egy nagyon kellemes 12 km-t sikerült futni, néhol akrobatikázni. Kár lett volna kihagyni. Ahogy régen olvastam egy idézetben: "Rossz idő nincsen, csak gyenge akarat."
Jaaaaaa.... plusz öröm volt a mai alkalommal, hogy két tanítványommal is találkoztam a városban. Nem cigivel, vagy piás üveggel a kezükben, hanem FUTOTTAK :-)
Ma is csak annyit tudok mondani, hogy:
Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése