Ahogy egy régi reklámszövegben áll: "Nekem bizonyíték kell, nem ígéret."
Ma már sokadszor bizonyosodhattam meg róla, hogy a felső légutakban lerakódott váladék eltávolításának a leghatékonyabb, és mindenféle kemikáliától mentes módja a frisslevegőn végzett intenzív testmozgás. Pedig nem így indult a hétvége.
Pénteken délután már- már kellemetlenül éreztem magam. Nem csak azért mert olyan fejfájós, szédelgős, izzadós nyavalya tört rám, hanem azért, mert a futás mellett az egyik legütősebb érvem, hogy agyonüthetetlen lesz az ember. (ráadásul ezzel bőszen el is szoktam dicsekedni)
Na ez az elmélet megdőlni, de legalább is meginogni látszott. Egész péntek éjszaka inogott, és még szombat reggel is távolinak látszott a hétvégi futás. Egyik kedves ismerősömnek le is mondtam a szíves invitálását.
Aztán szombat dél körül már felcsillant némi remény. A fejfájás és a rossz közérzet is kezdett halványodni.
Ma reggel, mikor felkeltem, már szinte 100 százalékosnak éreztem magam. A biztonság kedvéért azért megmértem az ébredési pulzusomat. (azt már régen megtanultam, hogy a nyugalmi, illetve az ébredési pulzus sokmindenről árulkodik) Mivel közelített a megszokotthoz, a tegnapinál pont tízzel volt alacsonyabb, így elhatároztam, hogy csak kipróbálom a futást. Miután az ebéd megfelelő távolságra került a tápcsatornám bejáratától, összekaptam magam, és elindultam.
És hogy a címre is utaljak, a vérkeringés megélénkülése, valamint az intenzív légzés megtette a hatását. Megszabadultam a lerakódott váladéktól. Még csak köptetőt sem kellett bevennem. :-)
Összességében 12 km-rel járultam hozzá a kasszához.
Mindenkinek ajánlom, aki nem lázas beteg, és úgy érzi, hogy nem segít más. Nem mondom, hogy rögtön kezdjen el rohangálni, de a pulzus és a légzésszám megemelése egy intenzív sétával is elérhető.
Szóval:
Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése