Nem bírtam ki... visszamentem

Ma csodálatos napsütésre ébredtünk, amiért a hét közepén még egy kisebb összeget is hajlandó lettem volna fizetni. (szerencsére nem kellett) Ennek azért volt jelentősége, mert ma volt a Bodrogkeresztúron áttelelő gólya tiszteletére rendezett "Fülöp a különc 2.0" futóverseny.
Fantasztikus idő volt, ami szerintem köszönetképpen alakult így a szervezőgárda és a futók tiszteletére. Nagy élmény volt látni immár másodszor, hogy egy ilyen nagyszerű esemény hogy össze tud kovácsolni egy kis közösséget. A tavalyi első alkalommal is így volt, de az idein már rutinos öreg róka ként mindenki tudta, hogy a falu életének ez egy fontos eseménye. A főszervezőktől, a forgalomirányítókon, a közmunkásokon át, a vendéglátást szervezőkig MINDENKI.
A rajt és a cél helyszíne is nagyszerű. A rajt azért, mert minden adott: öltözési lehetőség, egészségügyi vizsgálatok, fedett hely a regisztrációhoz. A cél pedig azért, mert egyrészt nagy kihívás elé állítja a versenyzőket, másrészt pedig azért, mert ilyen kilátásért és vendéglátásért abszolút érdemes felküzdenie magát az embernek.
Összességében olyan kellemes volt a hangulat és az idő, hogy már akkor, a verseny idején tudtam: én még ma visszatérek.
Úgy is lett. Megvárva az ebéd megfelelő elhelyezkedését a szervezetemben, futócuccot öltöttem, és indulás. A 22 km-be belefért szinte a teljes Fülöp útvonal. A javát, vagyis az emelkedőt semmiképp sem akartam kihagyni. Nagyon jól esett. Az idő és a kilátás még délután is lenyűgöző volt.

Egész futás alatt egy idézet motoszkált a fejemben:
"Tavasz van, milyen szép tavasz van,
de jó futkosni a szabadban"

Ez már nagyon kellett a hosszú, hideg tél után.

Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!