A mai 15 km-rel sikerült elérnem a 7000 km-t. Az egyik legnépszerűbb útvonaltervező alapján kb. Elefántcsontpartig juthatnék. 2014 január elsején kezdtem ebbe az ámokfutásba, és magam sem gondoltam, hogy ez lehet belőle. Sok-sok jó futás van mögöttem. Rengeteg jó élmény, de akadtak keserves időszakok is. Néha a fenébe kívántam az egészet, vagy magamat.
Középiskolás koromban a hosszúfutásokat ki nem állhattam, persze ebben biztos az is benne volt, hogy állandóan az idővel kellett "harcolni".
Hogy mi kell ahhoz, hogy mégis idáig jusson az ember?
Véleményem szerint TÜRELEM és reális CÉLok. Türelemre azért van szükség, hogy ne akarjunk rögtön "maratont" futni. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy megfelelő arányban és időben emeljük a megtett távot. Az sem baj, ha eleinte csak sétával felváltva megy.
A célok pedig maguktól jönnek, ha az ember rendszeresen csinálja. Először a cél, hogy lefussunk 1,2, vagy 5 km-t, aztán fokozatosan egyre többet. Később már igyekszünk ugyanazt a távot rövidebb időn belül teljesíteni. Ahogy telnek-múlnak a kilométerek, kitűzhetünk magunknak hosszabb távú célokat is. Nálam ez először a "Fuss 2014-ben 2014 km-t" volt. Ilyenkor már azon kapja magát az emberfia, hogy egyre nagyobb és izgalmasabb megoldandó feladatokat határoz meg magának. Jönnek a kerek számok, mint nálam ez a mostani. Apropó ezért szerintem már a legelején érdemes valamilyen eszközzel rögzíteni a megtett távokat. Egy idő után biztosan mindenki szeretne versenyen is részt venni. Jogos. A versenyek kellenek. Plusz motiváció, egyéni csúcsok döntögetése, közösségi élmény, stb. Aztán, ha elég kitartóak vagyunk, és egyre-másra teljesítjük a kitűzött feladatokat, biztosan eljön az az idő is, amikor másokkal is szeretnénk megosztani élményeinket, hiszen miért ne lehetne más is sportosabb, egészségesebb, céltudatosabb, boldogabb. Valahol olvastam, hogy egy futó ember biztosan megpróbál másokat is rávenni a rendszeres mozgásra. És tényleg. Jómagam is így vagyok ezzel. Talán olyan is volt, akinek egy pici motivációt jelentettem én, vagy a mondataim.
Egy biztos. A futás sokat segít a mindennapi életben. Ezért továbbra is csak azt tudom mondani, hogy:
Fel a cipőkkel, le a kifogásokkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése