Méltó búcsú a cipőtől

Ma reggel utoljára húztam fel a jelenlegi futócipőmet. Legalább is futás céljából. Kicsit megviselték a lábamon töltött kilométerek. Tavaly nyár óta taposom. Kb.: 1200 km-t futottam benne, ami nagyjából 1 200 000 lépés, tehát nagyjából 600 000-szer csaptam a földhöz. Nem is múlt el nyomtalanul ez a pár lépés. Kicsit lyukas, a talpa mintegy fél centivel lett szélesebb. Mivel sikerült pont ugyanolyat vásárolnom a múlt héten, ezért nagyon egyszerű volt "előtte- utána" képet készítenem.

Az könnyen kivehető a képekről, hogy melyik az új és a használt, de az is megállapítható, hogy nem egy régi nagy világmárka. Nekem tökéletesen beváltak a DECATHLON sajátmárkás termékei. Ez például egy Kalenji Kiprun LD. Igaz nem a legolcsóbb típus, de nekem már a negyedik évem ebben a márkában. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Szóval a címben azt mondtam, hogy méltó búcsú. A héten kérdezte egy hasonlóan elvetemült barátom, hogy:
- Mikor futunk? Mennyit? Hol?
Mondtam neki, hogy ha szombat reggel ráér, megnézhetjük a tv adót.
Erre ő azt felelte:
- OK. Hányszor?
Na, mondom ez szép lesz. Még eddig egyszer sem sikerült egyfolytában abszolválnom a Tokaj- Tarcal-TV adó- Tarcal-Tokaj távot. A szintkülönbség mindig kifogott rajtam. Nem bírom az emelkedőt. Így indultunk el ma reggel. Igaz, hogy nem döntöttünk országos csúcsot, de sikerült egyben felküzdenünk magunkat. A pulzusmérő öv majdnem leugrott rólam, de sikerült. Életemben először egyben. Akkor még a nap is sütött, így a látvány is szép volt. Köszönet a társaságért Balázsnak. Szeretek egyedül futni, de néha jólesik ha másnak a zihálását is hallom, nem csak a sajátomat. Szóval szombat reggel 24 km. Minden lényeges dolog a futással kapcsolatban leolvasható az alábbi ábráról:

Sokkal egyszerűbb síkon futni, de ahogy egy főiskolai tanárom mondta, amikor a bordásfalon nyújtva kellett emelnünk a lábunkat a fogásig: "Abban van a vitamin..." Az emelkedőn mindig megbánom, de hazaérve már minden megszépül. Hát, ha még a tavasz is kopogtatna lassan...

Hajrá!