2018. szeptember 9., vasárnap

Reggeli hullámvasút

A ma reggeli, vagy inkább délelőtti futás után a gimis önmagam biztosan vállon veregetné a mostani önmagamat. (vagy azt mondaná, hogy - Ez hülye!)


28 km, több mint +1100m szintkülönbség. Én, aki gimnáziumban azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetne (feltünés nélkül) feladni a 3000 m-es felmérést. Hogyan jutottam idáig?
A középiskolás éveim vége felé azért már kezdtem megkedvelni a hosszútávfutást. Persze nem időre, mert nem voltam benne jó, de volt hozzá kitartásom, és lelkesedésem. Aztán kimaradt sok-sok év. Jött a család, a gyerekek. Amíg kicsik voltak, addig igyekeztem minél több időt velük tölteni. Nem volt idő futkározni. Márpedig idő az kell hozzá.
Néhány éve elkezdtem újra. Néha-néha futottam, futogattam, de el sem tudtam képzelni, hogy ez függőséget okozhat. Aztán gyakrabban mentem futni, és néhány hónap alatt kialakult az amit sosem gondoltam volna: hiányzott a futás.
Évekig ennyi volt. Sokat futottam síkon. Még mindig nem voltam jó, de szerettem, mert folyamatos sikerélményt nyújtott. (na jó.... néha meghaltam) Azt azonban nem értettem, hogy emberek mit szeretnek a terepfutásban, a trail-ben. Hát felfelé futni NEHÉÉÉÉZ!
2018. tavaszán egy versenyre készülve elkezdtem a hegyre járni "futni". Azért tettem idézőjelbe, mert az első pár alkalom futásnak aligha volt nevezhető. A mai napig is szinte mindig megbánom az emelkedőn, hogy elindultam. Még most is NAGYON NEHÉÉÉÉZ felfelé futni, de már látom a szépségeit, vagy inkább az előnyeit. Az egyik a szép és változatos környezet. A másik pedig a következő: Amíg síkon futottam, addig (csak) futások után volt sikerélményem. Ha jól sikerült, vagy jól esett, akkor azért, ha pedig majd' belepusztultam, akkor azért, hogy túléltem. A terepen egy futás alkalmával többször is érzem ezt a sikerélményt. Valahányszor felérek egy magaslatra, dombra, hegyre. Rögtön jön a jutalom is. A lejtőőőőőő. Sosem gondoltam, hogy lehet szeretni a terepfutást. Pedig lehet. Mennyit változik az ember. Ma reggel mindenhová felküzdöttem magam a környéken, ahová lehetett.

Különösen jó volt látni, hogy sok-sok túrázó is birtokba vette a hegyet.
Egy dologra azonban nagyon figyelni kell, hogy a lejtőn lefelé uralkodni kell a gravitáción. Csak óvatosan! Már amennyiben sokáig szeretnénk űzni ezt a sportot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése